második fejezet.

Eltelt az utolsó pár nap is az iskolából és ma délután lesz a Bizonyítványosztás. Mellé még elég jól benyaltam édasenyáéknak, úgyhogy lehet hogy ez is kicsit befolyásolhatja azt, hogy elengednek, ha a jegyeim nem felelnek meg teljesen annak amit szerettek volna.
A kezembe kaptam osztályfőnöktől a bizonyítványomat. Kommentárként még hozzáfűzte, hogy reál tagozatos lévén kicsit erősíthetném a nyáron a matematika tudásomat. Megígértem neki, hogy megpróbálom és átnyújtotta nekem a kis füzetet, ami eldöntheti a nyaram sorsát. Hogy lesz-e kiruccanás Magyarországra vagy sem. Kinyitottam, és láss csodát egyetlen tantárgyból kaptam csak közepest. Matemaitkából. A többi mind jó meg példás volt és ennek nagyon örültem. Lehet, hogy Fortuna rám kacsint és elmehetek ebből a városból. Kizökkenthetem magam a monotonitásból.

Remegő kézzel adtam át a bizonyítványomat a szüleimnek és teli reménnyel hogy elengednek. Apuka csak hümmögött egyet aztán megakadt valamin a szeme. Egyből tudtam, hogy ez nem jó jel, de anya csak elismerően bólogatott. A legnagyobb meglepetésemre apa adta át nekem a hírt.

- Hát kislányom csak egy feltétellel mehetsz el a barátnőddel..- kezdte lassan és minden szavát nagyon megfontoltan mondani. De a feltételt még mindig nem akarta kimondtani. Keményen két percet vártam mire befejezte a mondatát.- ha nagyon vigyázol magadta ott a messzeségbe.

-Tessék??-nem tudtam elhinni, hogy ezt a mondatot édesapa szájából hallhatom. De ő csak bólogatott, hogy jól hallottam. A nyakába ugrottam és pusziözönt zúdítottam rájuk. Mire lenyugodtam ott volt a kérdés bennem.

- De egy csomó cuccom nincs is még meg. Mi van akkor ha esni fog?-siránkoztam. De anya felált és elővett egy nagy zacskó holmit.

-Bátorkodtam nélküled beszerezni a dolgokat. Esernyőt is vettem. Narancssárgát. Tudom, hogy nagyon szereted azt a színt és úgy gondoltam örülni fogsz neki.- és én megint pusziáradatot zúdítottam a szüleimre.

Majd visítva elrohantam telefonálni, hogy beleegyeztek Lora válasza egy: meghökkent természetes, hogy belegyeztek volt. Mondtam neki, hogy már elkezdtem pakolni a cuccokat a táskámba. Lora nagyon boldog volt, aztán közölte velem, hogy már ma este nála kell aludnom, mert holnap tőle indulunk útnak és szeretne az apukája még néhány dolgot elmondani a magyokról. Letettem a kagylót és mindent sorba megcsináltam. Először is összepakoltam és elbúcsúztam drága szeretett szüleimtől- mintha egy életre mennék el úgy csináltak.- Aztán átmentem Lorához ott kiörültük magunkat. Megtanultunk pár dolgot a magyarokról. Például, hogy itt sok nemzetiség él és ezért kevésbé megbízhatóak az emberek- ami szerintem tök butaság mert Párizs is tele van különböző emberekkel mégis egy csomó mindenkiben megbízok- és, hogy hogyan kell köszönni, elköszönni kérni, vagy nem kérni valamit. Hát elég különleges a magyar nyelv és nagyon nehéz is. Majd beletört a nyelvem abba a szóba hogy "napot".

A "gyorstalpaló" magyaróra után lefeküdtünk aludni.