első fejezet.

Már a 16. életévemet töltöm bőszem, téli gyermek híján. A napok a nyár felé vették útjukat a naptárban. Az idő kellemes és csak úgy szikrázik a nap. Az iskolából is csak pár hét van hátra és ez még jobban felpezsdít minket. A barátnőmmel eldöntöttük, hogy nekiállunk megtervezni a nyarat.
Tudom, hogy ez a nyár más lesz mint a többi. Még a levegőnek is más az illata. Érezhető, sőt már majdnem tapintható a változás a levegőben.
Lora és én úgy döntöttünk, hogy egy kellemes séta mellett beszéljük meg a nyarunkat. Próbált rávenni hogy menjek el vele a nagynénikéjéhez Magyarországra. Én ellenkeztem, mert nem szerettem volna a nagynénje terhére lenni. De azzal próbált meggyőzni hogy megengedték hogy egy barátját is elviheti magával.

-Ha te nemjösz akkor Teót kell magammal vinnem...

Tudja nagyon jól, hogy ki nem állhatom azt a hólyagot. Fel sem tudom fogni, hogy hogyan tudja szeretni azt a fiút. Beképzelt, öntelt és nagyképű. A helyében elkerülném nagyívből. Én ezt soha nem említettem Lorának, nem akartam, hogy megharagudjon rám.

-Ugyanmár Hiro -győzködött- nagyon jó lesz. Tudodmit?? felejtsük el a pasikat arra az időre és csak egymással foglalkozzunk. Rendben?

-Rendbenvan. -Akkor egy másik ellenérv.- Anyáék szerinted elengednek olyan messzire?-elég nyomós érvet találtam hogy kibillentsem a magabisztosságából. Legalábbis azt hittem.

-Anyám beszélt a tiéddel és semmi gáz nincsen. Azt mondta ha megfelelő a bizonyítványod tőle akár már egyből suli után is mehetünk. -Ajjaj.. tudom, hogy mi anyának a megfelelő bizonyítvány. Ahogy belegondolok a jegyeimbe meglesz az az anyának megfelelő.

-Jólvan és mi lesz addig a barátoddal? Szabadkezet adsz neki vagy olyan szörnyűségre készülsz, hogy szakítasz vele?? -vettem színpadiasra a dolgokat. Láttam, hogy csúnyán néz rám ezért komolyra vettem a hangomat. - Figyelj én nem akarom, hogy miattam hanyagold a barátodat , de szerintem már túlzás, hogy nem tölthetek veled úgy pár órát, hogy meg ne jelenjen és lökje azt a borzalmas rizsáját.

Na és vajon mi történt erre a szóra?? Nah vajon mi?? Ott állt előttünk a hülye bandájával együtt és vigyorgott, mint aki most talált egy új három fontost. Mintha állandóan követne minket, vagy Lorára nyomkövetőt rakott volna.

-Nah mi a hézag cica- kérdezte vigyorogva -csak nem engem keresel?

Lora majdnem elájult attól hogy cicának hívta. Ígyhát én válaszoltam a kérdésére.

-Igazából téged próbáltunk elkerülni, de úgytűnik te és a kis birkanyájad mindig csak útba vagytok.- vetettem oda neki nem kis gúnnyal a hangomban.

- Vagy úgy.- nézett rám villogó szemekkel, mint ha eddig csak átnézett volna rajtam. Ha belegondolok egyáltalán nincs semmi szép abban a fiúban. Semmi másban nem jeleskedik csak, hogy nagy szája van.-Szóval tetszik a kis "birkanyájam"ahogy te fogalmaztál. Vajon más is tetszene neked?- kacsintot és megnyalta a száját.

-Hát azt hiszem igen. Mondjuk, ha elhúznátok a csíkot, de nagyon gyorsan, mert még a végén megtörténhet, hogy lehánylak.- mostmár nem csak gúny, de harag is volt bennem. Mit képzel ez a hülye nyomoronc? Ennyire nem képzelheti be magának, hogy helyes. Hát ezzel a mondatommal kizökkentettem Lorát az álmodozás lila ködfellegéből.

-Hiro hogy mondhatsz ilyet? -állt mellé - Bocsáss meg Teó de azt hiszem most nem lehetünk együtt. Megígértem Hirónak, hogy a mai napot vele töltöm és meg kell tárgyalnom még pár dolgot vele.- Majd állt mellém a neheztelő pillantásom miatt.

-Ugyan cica nincs semmi baj. De holnap csak az enyém vagy- mondta teljesen unott hangon, majd vetett rám egy lenéző pillantást, amit én is nagy szívvel viszonoztam neki.

-Hát akkor szevasztok. Ne felejtsed el a holnapot cica.

Azzal vihogó társaságával együtt elviharzott és ott hagyott minket.

Mi is továbbindultunk. Én kicsit puffogva, Lora meg, mint akit eltalált ámor nyila. Egész egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy járhat egy ilyen faragatlan tuskóval mint a Teó; és kitört belőlem a kérdés, amit már régóta próbáltam elfolytani.

-Te hogy vagy képes vele járni??- és mintha meg se hallotta volna a kérdésem.
- Tessék?? Mondtál valamit?- kérdezett vissza úgy, öt perc múlva miután felébredt élete legszebb álmából.

Nem is firtattam válaszra a dolgot inkább mentem és erősen a földet néztem. Aztán végülis Lora törte meg a csendet.

-Tudod nekem te vagy az első legfontosabb személy az életemben és szeretném ha te jönnél el velem.Örülnék neki. Megígérem nem fogok beszélni neked Teóról sem arról, hogy jó lenne, ha ő is itt lenne. Azt hiszem nem is olyan rossz ötlet az, hogyha kicsit kiszabadulok a karjaiból. Lehet, hogy két hét kényszerszünetet fogok neki mondani, na persze hogyha szeret akkor nem fog mással összejönni. Ha meg összejönne valakivel akkor meg sem érdemel.

Nem kellett megismételnie a mondatot, hogy eljusson a tudatomig az, hogy lemondott a pasijáról. Biztosan nagyon nehéz volt kimondania ezt. De nagyon örültem neki. Nagy örömmel megköszöntem neki, hogy ilyen kedves velem, majd folytattuk a sétánkat. Hál' istennek nem történt semmi érdekes ezután a kis incidens után.

Beleegyeztem a kirándulásba még, ha nem is nagyon akartam azt, hogy csak egy meg nem valósult álom legyen. De mindent elterveztünk a magyarországi útra és minden napra tettünk be valami programot, és eldöntöttük melyik nap lenne a legjobb arra hogy elmenjünk. Mind a ketten arra jutottunk hogy biziosztás utánra kell tennünk. Így már majdnem minden a helyén volt. Mostmár csak a szüleimnek kellett elengedniük. Két hétig külföldön leszek és nem lesznek ott, hogy megvédjenek.

Aztán elváltak útjaink és mind a ketten már csak arra vártunk, hogy megkapjuk a bizonyítványt.
Nálam ez jelentősen befolyásolta a dolgokat hiszen mint megtudtam anyának az volt a kikötése hogy csak akkor enged el Lorával, ha neki tetszeni fog a bizonyítványom, amihez legalább egy vödör varázslat kellene.