Mindig elfelejtem, hogy nincs többé. Olyan nehéz elhinni a valóságot. Azt, hogy tudod nem ölel át féltő karja, hogy a nap utolsó csókja után nem mondja többé:te vagy az álmom, hogy nem mondja a nap minden órájában:Szeretlek! Tudom. Ez nem hal meg az emberben soha. Soha nem fogjuk elfelejteni azt, hogy mennyire szeretett és szerettünk valakit.Még ha az a valakit elvette tőlünk a Halál! Ha a nyughelye nem a melletted van és a párnája nem a te karod. Te mégis tudod, hogy ez csak egy állapot. Nem ragadhatunk a földhöz csak, mert szerettünk. Mert szeretni kell. Szeretni muszáj. S a halál olyan mintha szakítanánk. örökre elbúcsúzunk. Viszlát!