Hosszú hideg éjszakákon jártuk az utcákat. Te szomorú voltál. Minden eszközt bevettettem, hogy legalább egy halvány mosolyt láthassak arcodon. De te nem mosolyogtál. Te csak mentél. Az ötletek elfogytak. Némán sétáltunk egymás mellett, majd jött a gondolat:"Kizökkentem!"-Szeretlek!-Te megtorpansz. megállok én is. Kedves szemeidben csodálkozást látni. Megismétlem-Szeretlek!- Te elmosolyodsz, magadhoz ölelsz és a fülembe suttogod -ÉN IS!