
Hogy miért csukott szemmel őrjöngök? Mert úgy kevésbé fáj. Ha nem látod azt ami miatt legszivesebben törnél-zúznál. Akkor kevésbé érzel késztetést arra, hogy meg is tedd azt.
Legszivesebben mit csinálnék mikor dühös vagyok? Csapkozódnék, kiabálnék, szitkozódnék a világnak. De olyan jól megcifrázva, mint régen az emberek. Csak sokkal durvább szavakkal. Ha mindezzel végeztem fognám magam és szaladnék. Szaladnék jó messzire. Ahol mindent elfelejthetek, ahol nem simernek, ahol nem kell képmutatás, ahol nem ismesz senkit és semmit, ahol nincs másom csak amit magammal vinnék. Egy senki lennék ott is, mint most. De a valaki felé húzódnék és úgy döntenék, hogy én leszek valaki!